menyegzős lakoma: a →lakodalom része, ünnepi étkezés. - 1. A Szentírásban. Az ÚSz-ben Isten Országának képe lett (Mt 22,1). Az asztalnál szigorú ülésrend volt a vendégek méltóságának és rangjának megfelelően. Nagy szégyen volt, ha valakit felszólítottak, hogy menjen lejjebb (Lk 14,8). A fő helyek a házigazda jobb és bal oldalán voltak. A hús osztásakor a vendég a legnagyobb és legjobb darabot kapta (Ter 43,34; 1Sám 1,5). Ősi szokás szerint az asszonyok nem étkeztek együtt a ffiakkal. - 2. Néprajz. Az 1930-as években még eleven népszokás szerint a ~ mindig (esküvői) vacsora volt, igen színes és gazdag szokásrenddel, mint ált. az egész lakodalom. A vacsoraasztalhoz a vőfély szólította a vendégeket, s kijelölte mindenki helyét. Vidékenként eltérő volt a sorrend, de a maga helyéhez mindenki ragaszkodott. Arra is ügyeltek, hogy páratlan számmal üljenek az asztalnál. A főhelyen v. a násznagy ül, két oldalán az ifjú párral, v. maguk a fiatal házasok, bár néhol ők a kamrában vacsoráznak. Utánuk megtisztelés sorrendjében a vendégek. Sok helyen a menyasszony mellett a nyoszolyólány ül, aki gondot visel rá. A násznagy v. a menyasszony elé helyezik az életfát. Csak az ifjú férj ül kalapban; ez az ő megkülönböztetése. - A ~ minden fogásából egy-egy falat →ételáldozat. A tálalásra várva énekelnek, időnként a fiatalasszonynak jelt adnak a molnárcsókra, mire az új pár megcsókolja egymást. Kézmosóvizet, s egy rúdra tűzött törülközőt hordoznak körül, s mindenki pénzt dob a vízbe. A násznagy rövid asztali áldást mond, s már meg is jelenik a vőfély az első tál étellel; elmondja versét, s mintha a tálat ejtette volna le, egy rossz fazekat a földhöz vág. Ezután következik verses beköszöntővel az ételek sora. - Minden vidék ~jának megvan a maga jellegzetes étele, mely sohasem hiányozhat. Ált. elterjedt szokás, hogy az új házasok a ~n egy tányérból esznek, egy pohárból isznak, evőeszközül fakanalat, fakést, villát kapnak. A nyoszolyóasszonyok szolgálnak föl nekik, a nyoszolyólányok szolgálják ki őket, vágják föl a húst számukra. Van, ahol a menyasszonynak semmit sem illik ennie. - A földíszített fa gyertyáit a menyasszony meggyújtja, s először vesz róla vőlegényével, majd a többieknek szétosztják a rajtalevőket, a fát az ajtófélfához vágják, hogy a boldogság ne menjen ki a házból. - Mindenki kap a menyasszony hozta mézes pálinkából. A menyasszony cipőjét ellopni igyekeznek, s ha sikerül, a vőfély váltja ki; azután pénzt gyűjt benne bölcsőkötőre. A menyasszonyt és vőlegényt igyekeznek egymással összekötözni. A násznaggyal különösen sok furcsaságot követnek el: két tál között élő verebet tálalnak föl neki, korpából készült násznagyi tortával kínálják. - A lakodalmi asztal mulattatásáról a vőfélyek gondoskodnak, sok helyen azonban a kunkapitány, vidor, izgancs tisztsége a mulattatás. - A ~ végefelé egymást követik az áldomások, az örömszülőkre, az ifjú párra s a többiekre. Közben a cigány folyvást húzza, a ffiaknak pénzért játszik el egy-egy nótát, a nők azonban nem fizetnek, ha nótát rendelnek. A ~ utolsó étele ált. a kása. Utána bejön a bekötözött kezű szakácsasszony, a vőfély adakozásra szólítja föl a vendégeket a kásafőzésben kezét összeégetett szakácsnő számára: ez a kásapénz. - A ~ végeztével a fölszolgálók és a cigányok vacsoráznak, ezalatt alkalmi szórakozásokkal töltik az időt. Néhol a menyasszony 2 menyecske kíséretében körbe jár, mindenkit megcsókol, de pénzért, a vőfély a cigányok elszakadt húrjának megjavítására gyűjt. Majd a nyoszolyólányok kisöprik a szobát, s következik a tánc. A vőfély engedélyt kér a násznagytól a „menyasszony fölszabadítására”. Ha megkapta az engedelmet, táncol vele egyet, majd sorban átadja a nemzetség ffitagjainak, akik ezzel a tánccal mintegy beavatják a nemzetség tagjai sorába: ez a sortánc. Utána szabad a tánc, de a vőfélyek gondoskodni kötelesek arról, hogy különösen a menyasszony családjának nőtagjai táncost kapjanak. - A ~ra nem hivatalosak sok helyen a ház előtt leskelődnek, ezért tisztán kell tartani az ablakot, különben betörik. Éjfél tájban ált. beállít az 1-2 tagból álló társaság: ők a hívatlanok, szűrösök, törökök, maskarába öltözött legények, akik a bejövetelre engedélyt kapva megtáncoltatják a menyasszonyt és a lányokat, majd enni-innivalót kapnak, s eltávoznak. Helyenkint a hívatlanok seregest csődülnek össze, s ilyenkor egy nótáig való tánc jár ki nekik. Ez a hívatlanok tánca. - 3. A ker. ikgr-ban a legkorábbi időktől kezdve a ~-ábrázolások a mennyek országának asztalközösségére utalnak, akkor is, ha nincs közvetlen szentségi (euch.) jellegük. Szarkofágokon és katakomba-képeken több, gyakran 7 személy ül az asztalnál, előttük tányérban →hal, →kenyér, pohár. A Callistus-katakomba „szentségi kpnájában” a ~ képét az →orans, a halász, a gyónás és a keresztség képe veszi körül. - A legfontosabb ~-ábrázolás az →utolsó vacsora; ennek előképei azok a lakomák, melyeken Jézus részt vett Lévi (Mt 9,9-13) és Zakeus (Lk 19,1-10) házában. A Jézus élete sorozatokban megjelenik a →kánai menyegző, betániai (Mt 26,6-13), a farizeus házában tartott lakoma (Lk 7,36-50; →Mária Magdolna), s a példabeszédek lakomája (Lk 14,15-25). - K-en lakoma-ábrázolásnak számít a három angyal vendégsége Ábrahámnál. **

Kirschbaum III:128. - Nötscher 1940:31, 39.